Uncategorized

Kiégtem, szevasz! – Burn out kisokos

Az úgynevezett burn-out szindróma több ember érint, mint azt gondolnánk, nem véletlen, hogy tavaly május végén az Egészségügyi Világszervezet (WHO) betegségnek nyilvánította. Az értelmes és boldog élet érzése eltűnt, és utat engedett a teljes kimerültségnek és a kedvetlenségnek.  

A WHO hivatalos definíciója szerint a kiégés egy olyan betegség, melyet a nem megfelelően kezelt, krónikus munkahelyi stressz okoz. A kiégés három fő tünete a folyamatos fáradtságérzés, a munkahellyel kapcsolatos negativitás és cinizmus felerősödése és a csökkent munkahatékonyság.

Jó hír, hogy egy átfogó felmérés szerint a válaszadók 78%-a hallott már a kiégésről. Kevésbé örömteli azonban, hogy 64% már tapasztalta is valamelyik tünetet magán. Aggodalomra ad okot az is, hogy a válaszadók 66%-a egyfolytában fáradtnak, 64%-a ingerlékenynek, és 63%-a folyamatosan feszültnek érzi magát. A kitöltők több, mint fele számolt be alvászavarról, 46% pedig a munkához köthető szorongást is jól ismeri. Megdöbbentő adat, hogy mindössze 7% állította azt, hogy egyik tünetet sem tapasztalta magán.

Egy „jófajta” kiégésnek három ismérve az érzelmi kimerültség, a negatív vagy cinikus viszonyulás a felettesekhez, munkatársakhoz és ügyfelekhez, valamint a végzett munka értelmének és minőségének negatív megítélése. A kiégés sokszor nem jár egyedül, esetenként átfedések vannak depresszióval, alvászavarokkal vagy egyéb pszicholszomatikus zavarokkal.

Bár egy lelki folyamatról beszélünk, ezt szinte mindig testi tünetek követik, zavarok keletkezhetnek az immunrendszer működésében és sok esetben a hormonegyensúly felborulása is következmény lehet, elsősorban a kortizol értékek változnak meg. 
 
 
Amennyiben a kiégést pusztán valamely foglalkozási szerep kapcsán fellépő problémaként értelmezzük, nem ad kielégítő választ azokra a komplex, kimerüléssel és túlhajszoltsággal járó tünetcsoportokra, amelyekkel manapság találkozhatunk. A kiégés jelenségének több szempontú, árnyaltabb felfogása felhívja a figyelmet a kiégés kialakulását elősegítő problémás élethelyzetekre, mint a túlhajszoltság, életközépi krízis és a gyász, amelyek kellő „felkészültséggel” történő megélése lényegesen csökkenti a személy stressz- és szorongásszintjét. Fontos kiemelni, hogy a kiégés leghatékonyabb terápiája a megelőzés, ezért szükséges a prevenció és stresszkezelés legújabb felfogásait körüljárni. A kiégés megelőzése komoly önismereti munkát igényel bárkitől, akinek az élet legkülönbözőbb területein keletkező feszültségekkel kell hatékony megküzdenie.
A kiégésre az empátia, az azonosulás területén túlzottan igénybe vett foglalkozási szerepekben áll fenn a legnagyobb veszély, mint a pedagógusok, a tűzoltók, a rendőrök, a jogászok, a segítő foglalkozásúak (szociális munkások, tanácsadók, pszichológusok), valamint az egészségügyben dolgozók. Az úgynevezett empátiás munkamódot igénylő szakmák egy idő után nagyon erős érzelmi megterhelést jelenthetnek, mert sok a frusztráció, a teljesítmény mérésének bizonytalanok a kritériumai az egyes munkakörökben, a esetenként a jövedelem is alacsony, a társadalmi presztízs bizonytalan, a megbecsülés kérdéses, a karrier lehetősége korlátozott, nagy az időnyomás, folyamatos a szerepkonfliktus és a bizonytalanság. A legtöbb túlzottan igénybe vett foglalkozási szerep már a munkába állás legelején igényli az énhatárok szabályozásának érett, stabil alapszemélyiséget feltételező képességét: a prioritás és értékek letisztulását, valamint a saját teherbíró képesség reális ismeretét. A munka és magánélet közötti egyensúly megtalálása, a határok kijelölése, valamint a nemet mondás képessége a legfontosabb tényezők a testi-lelki egészség megőrzése érdekében. Az énhatárok az értékek, vágyak, motivációk, múltbeli traumák és jövőbeli célok kereszttüzében alakulnak, sokszor viharos folyamatokon keresztül.

 

Több év alatt kiégéshez vezethet a perfekcionista hozzáállás, amellyel az ember önmagára gyakorol nyomást és önmagát teszi ezáltal tönkre.
A burnout szindróma diagnosztizálását nehezíti a testi és lelki tünetek sokasága, összetettsége. A testi tünetek közül gyakori a feszültség, fejfájás, fáradtság, betegségre való hajlam (magas vérnyomás, gyomorfekély). A pszichés tüneteket: levertség, ingerlékenység, szorongás, önértékelési zavarok, tehetetlenség érzése, egyéb tünetek is kísérhetik, mint az agresszió, dühkitörés, cinizmus vagy közömbösség, a munkához, kollégákhoz és emberekhez való negatív hozzáállás.
A szakirodalom szerint a munkával járó fokozott terhelés, felelősség, az alacsony jövedelem, a teljesítménykényszer és a munkahelyi stressz egyaránt hozzájárul a burnout szindróma kialakulásához. Ráadásul ma már néhány év alatt bekövetkezhet a kiégés, a tünetek egyre fiatalabb korban jelentkeznek. A húszas éveik végén, harmincas éveik elején járók is egyre gyakrabban számolnak be kiégés jeleiről. Elsősorban azok, akiknél a munkaerő-képesség megtartása fontos.
A fiatalok ma gyakran azzal szembesülnek, hogy nincs kitől tanulniuk, nincs olyan tapasztalt szakember, akitől kérdezhetnének, olyan kérdésekben kell dönteniük, amelyekhez nincs még elegendő szakmai tapasztalatuk. Sokkal nagyobb felelősség nyomja a vállukat, mint korábban. Nem véletlen, hogy a fiatal szakemberek korán kiégnek: hamar elérnek az örömtelen, stresszes állapotba. Nincs idejük és kellő tudásuk sem regenerálódásra, feltöltődésre.
A feltöltődés, a belső egyensúlyi állapot elérése és megtartása sokat segíthet és a legfontosabb talán, hogy egy ilyen helyzetben kérjünk szakértő segítséget, aki tudásával és eszköztárával megtámogatja a feltöltődés folyamatát.

Szólj hozzá